Madárbarát iskola

Madárbarát kert

Pályázati forrásokból folyamatosan környezettudatosabbá tesszük iskolánk udvarát, amely több részre osztható, a „terasz” alkalmas színtere az elmélyült beszélgetéseknek, a tanítási órák utáni kikapcsolódásnak vagy a szabadtéri óráknak. A játszókertben kisebb diákjaink is találnak maguknak elfoglaltságot. A fák árnyékában padokon lehet elmélyülten gondolkodni. A korszerűen felújított sportpályánk lehetőséget biztosít a mindennapi testmozgásra, a testnevelés órák megtartására. A sziklakert színes virágaiban gyönyörködhetünk tavasszal. Komposztáló és esővízgyűjtő tartály segíti a mindennapi kerti munkát.

 

 

Iskolakert fái:     

2009 őszétől vagyunk Madárbarát iskola, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársainak köszönhetően kihelyezésre került 15 madárodú és –etető:

A–típusú odú, B–típusú odú, C–típusú odú, gyöngybagoly költőláda, denevérodú, mókusodú, mesterséges fecskefészek, fecskepelenka, kuvik költőláda, dúcetető, ablaketető, önetető.

Ősszel odúkarbantartást végzünk, felmérjük odúink állapotát, kitisztítjuk őket. Télen napközis tanulóink folyamatosan kapcsolódnak be a madáretetés teendőibe. Tavasszal fiókaköltési megfigyelést végzünk.

Egész évben megfigyelhető madaraink: széncinege, szajkó, balkáni gerle, fekete rigó, zöldike, vetési varjú, szarka

Hónap madara

Minden hónapban kiemelt szerepet kap az általunk választott madár. Hétfőnként a csengő helyett az adott madár éneke szól. Rövid tájékoztató beolvasásával kezdődik minden hónap első hétfője, további anyagok, plakátok kihelyezésével még több ismerethez jutnak diákjaink.

 

Szeptember - Dolmányos varjú

http://wekerletelep.hu/files/dolm_varju_0.jpgA dolmányos, más néven szürke varjú hazánk egyik legnagyobb énekesmadara. A varjakra azt mondani, hogy énekes madarak, sokak szerint butaság. Ám mégis: a varjak, szarkák, szajkók és hollók mind-mind nemcsak a varjúfélék, de az énekesmadarak közé is tartoznak.

Annak ellenére, hogy énekesmadár, a dolmányos varjú méretei igen nagyok: testhossza eléri a 40-50 cm-t, szárnyfesztávolsága pedig meghaladhatja az 1 m-t is. Ezek alapján a dolmányos varjú az egyik legnagyobb hazai énekesmadár, méreteit csak a még nálánál is nagyobb holló múlja felül. Külsőre a dolmányos varjú szinte összetéveszthetetlen más madárral, ha látjuk szürke dolmányát, ami oly jellemző rá. Ennek alapján könnyedén el lehet különíteni még a rá legjobban hasonlító vetési varjútól is. Szürke dolmányán kívül a madár szinte teljesen mélyfekete, talán csak a csőre világosabb egy leheletnyivel.

A dolmányos varjú elsősorban a ritkásabb erdőket kedveli, de szívesen megtelepszik az emberek közelében. Szívesen keresi fel a hulladéktelepeket is. A varjúfélék életerős, alkalmazkodó madarak, kitűnően beleillenek az ember által formált környezetbe.

A párok szoros párkapcsolatban élnek és soha nem hagyják el egymást, sőt életük kockáztatásával védik párjukat még a nagy ragadozókkal szemben is. A költési idő márciustól júniusig tart. Egy fészekalj 4-5 tojásból áll, a fiókák 18-21 nap alatt kelnek ki és 30-35 napig maradnak a fészekben. Érdekes, hogy a csupaszon kikelt fiókáknak életük első hat napjában gyakorlatilag nincs állandó testmelegük. Testük hőmérséklete változó, mint hüllőőseiké. Ilyenkor elviselik az erős lehűlést is.

A dolmányos varjú igazi mindenevő, mindent megeszik a pocoktól a rovarokon, férgeken keresztül a magvakig, sőt a hulladékot sem veti meg. Kifosztja a madárfészket, csipegeti a bogyókat, megeszik mindent, ami ehető és amit az évszak kínál.

 

Október - Barátcinege


Körülbelül tizedannyi barátcinege költ az országban, mint szén-vagy kék, ennek ellenére nem mondható ritkának. Főleg a dombvidéki, középhegységi zárt lomberdőket szereti, de az alföldi tölgyeseket, folyóparti ligeterdőket is elfogadja, sőt jól érzi magát nagy parkokban, arborétumokban is.

Barnás hátú, fekete sapkájú, alulról szürkés krémszínű cinege, apró fekete torokfolttal.

Fészkelési szokásaiban nem különbözik a többi cinkétől, de táplálékát gyakrabban keresi a bokrok közt vagy akár a talajon. Április elején a párok már el is foglalják valamilyen öreg fa törzsének odvát, melyet gondosan kiszélesítenek, kibélelnek. Habár évente csak egyszer költenek, akkor azonban 11, rovarokra éhes fiókát is felnevelhetnek, melyek több mint három hetesen válnak önállóvá. Rengeteg rovart elpusztít egy barátcinegecsalád, emellett sok növényi táplálékot, magokat, bogyókat, hajtásokat is fogyasztanak. Télen vegyes cinegecsapatokba verődnek és gyakran járnak a madáretetőre. Természetvédelmi értéke 10 000Ft.

 

November - Csicsörke

Ha látunk egy apró madarat, mely folyamatos, csikorgó, leginkább üvegkristályok csörömpölésére emlékeztető hangot hallat valamilyen kimagasló pontról, a csicsörkéhez van szerencsénk. Ennek a 11cm-es pintyfélének világossárga farkcsíkja, apró csőre, sávozott háta, hasa, oldala, dolmánya van. Begye, fejének nagy része élénksárga. Eredetileg a mediterrán területek madara volt, onnan terjeszkedett észak felé.

Nagyon élénk, mozgékony, magevő madár. Röpte csapongó. Kedveli a települések közelségét, a parkokat, gyümölcsösöket. Kimondottan szereti a tűlevelűeket. Fiókaneveléskor kis lárvákat, levéltetveket hord utódainak.

Vonuló madár, áprilistól szeptember végéig találkozhatunk vele. Eszmei értéke 10000Ft.

December - kékbegy

Bizony, nemcsak a közismert vörösbeggyel büszkélkedhet a hazai madártan, hanem kékbeggyel is! Kis, de szerencsére növekvő számban találkozhatunk ezekkel a csodálatos rigófélékkel. Nagyon kedvelik a nádasos-bokros szegélyű tavakat, csatornákat, mocsarakat. A legbiztosabb, ha tavasszal, amikor megérkeznek Afrikából, főleg áprilisban keressük a kékbegyeket, ugyanis ilyenkor a hímek jól látható helyeken énekelnek, így jellegzetes hangja után is könnyen megtalálhatjuk.

A hím csodálatos fekete, fehér és vörös örvvel szegélyezett fényes kék mellfoltja közepén fehér folt van. A tojók szerényebb színezetűek, sokszor mellükön csak egy fekete pettyörvöt viselnek. Röptükben láthatjuk, hogy a barnás színezetű madarak farkán vastag fekete végszalag van, faroktövük pedig rozsdavörös színű. Alulról krémszínűek. Tiszta, hangos énekükben fémes, keményebb strófák is vannak.

Talajra épített fészkükben évi kétszer is nevelnek fiókákat. Táplálékuk a vízparti növényzet közül és a puha, nedves talajról szedegetett kis rovarokból, pókokból, férgekből áll. Védett madarak, természetvédelmi értékük 50000Ft.
 

 Január - erdei pinty


Hazánkban mindenütt előfordul az Alföldtől, a dombvidéken át, középhegységeink legmagasabb pontjáig.

Eredetileg kifejezetten erdei madár volt. A nagyobb kiterjedésű középhegységi lomb- és tűlevelű erdőket éppen úgy kedveli, mint az ártéri ligeterdőket vagy a kisebb alföldi erdőtelepítéseket. Szívesen megtelepszik nagyobb parkokban, gyümölcsösökben, idős fában gazdag kertekben, sőt mezővédő erdősávokban és útszéli fasorokban is.

Április végétől június végéig kétszer költ.

Fészkét vízszintes ágakra, elágazásokra, mohából, zuzmóból építi, és szőrrel, pihével béleli. A 9-11 cm átmérőjő és 6-8 cm magas fészket csak a tojó rakja. A hím közben hangos énekléssel védi revírjét. Általában öreg fákra építi fészkét. A költésben a hím nem vesz részt, hanem ez idő alatt eteti a tojót, és őrzi a fészek környékét.

Főleg növény-, elsősorban magevő. Táplálékát a földön járva szedegeti össze, de rovarokat és más állati eredetű táplálékot is elfogyaszt. Fiókáit hernyókkal, bogarakkal, kétszárnyúakkal és pókokkal eteti.

A hazai állomány jelentős része Olaszországba húzódik télire. Télen északabbi területekről, Oroszországból érkeznek hozzánk kisebb-nagyobb csapatai. 

Február - Fitiszfüzike

Európában és Ázsia mérsékelt övi részén él, telelni Afrikába vonul. Víz közelében lévő lombos erdők aljnövényzetében található.

Kis termetű, hossza 10-12 centiméter, szárnyfesztávolsága 16-22 centiméter, testtömege 7-12 gramm. Legfeltűnőbb bélyege egy fehéres szemöldöksáv. Szürkésbarna-zöld felülről, világosabb zöld a farkcsíkja is. Torka és melle sárgásfehér, hasa fehérebb. Lába barnás rózsaszín.

A fitiszfüzike a levelek közt keresi a rovarokat, gyakran lóg fejjel lefelé, ősszel a bogyókat is elfogyasztja. A talajra készíti fűszálakból gömb alakú fészkét. Fészekalja 4-8, fehér alapon barnás foltozatú tojásból áll, melyen 12-13 napig kotlik. Magyarországon rendszeres fészkelő, áprilistól szeptemberig tartózkodik a fészkelőhelyén. Magyarországon védett, eszmei értéke 25 000 Ft.
 

 

Március - sordély

A legnagyobb termetű hazai sármányunk, 16-19 cm-es testnagysággal. Éneke egyhamar elárulja jelenlétét: csikorgó, zizegő hangok sorozata, sokak szerint a kulcscsomó csörgéséhez hasonlít leginkább. Vannak rövid, fémes „csip” és hosszabb „ziip” hangjai is. Tollazata felülről szürkésbarna, finoman sávozott, alulról krémszínű a mellén és torkán sávozott. Csőre világos színű, és meglehetősen erőteljes, pofáján világos bajusz húzódik. Repülés közben gyakran jellegzetesen lógatja a lábát.

Ha valamilyen rétre, felhagyott mezőgazdasági területre, legelőre sétálunk ki – ahol azért elvétve akadnak fák, bokrok is - , biztosan előbb-utóbb rátalálunk, ahogy valamelyik bokor vagy fa csúcsában énekel. Dalolás közben mindig szépen kihúzza magát, az ágra függőleges testtartással.

Fészkét a földre, olykor bokrok alá rakja, fűszálakból lazára építi. Inkább egyszer költ évente, mint kétszer, 4-6 tojást tojnak a tojók. A fiókákat rovarokkal etetik, amúgy mindenféle magvakkal táplálkoznak. A hím nem vesz részt a fiókanevelésben, viszont több tojóval van kapcsolata. Nem vonulnak el télire, hanem többedmagukkal kóborolgatnak.

Védett madarak, természetvédelmi értékük 10000Ft.

Április - túzok

A túzok (Otis tarda) hazánk és Európa legnagyobb termetű röpképes madara, a pusztai táj szimbóluma. Nyugat-Európa legtöbb országából kipusztult. A 20. század elején a Kárpát-medencében még összefüggő túzokpopuláció élt, az azóta eltelt időben azonban sok helyről eltűnt, vagy végnapjait éli. Legfőbb veszélyeztetőjévé az élőhelyeiket felszámoló intenzív agrárgazdálkodás bizonyult. A túzok a nyílt területek madara. Egyaránt megtalálja életfeltételeit a füves pusztákon és a nagyüzemi mezőgazdasági környezetben is. Utóbbi területek bővebb táplálékkínálatot, kedvezőbb mikroklímát biztosítanak számára, mint a természetes élőhelyek. Ugyanakkor fészkei itt súlyosan veszélyeztetettek a fészkeléssel azonos időpontban történő mezőgazdasági munkálatok miatt. Legkedveltebb élőhelyei a gyepek, a lucernások, a gabonatáblák és ezek tarlói, illetve télen a repceföldek. A hímek udvarlása – a dürgés – az időjárástól függően március végétől május elejéig, közepéig tart. A tojók többnyire a dürgőhely környékén választanak maguknak fészkelőhelyet. A tyúkok fészkelésre leggyakrabban a gyepet, a lucernát és az őszi búzát választják. A fészkelőhely kiválasztásában a növényzet magasságának van meghatározó szerepe. A fészkelés április közepétől június közepéig tart, ritkán még augusztusban is találkozni röpképtelen fiókát vezetgető tojóval. Fészekalja általában 2, ritkábban 3, vagy 1 tojásból áll. A kakasok 4–6, a tyúkok 4 éves korukra válnak ivaréretté. Tavaszi időszakban a kifejlett állatok táplálékában magvak, levelek, hajtások, bogarak, egyenesszárnyúak, hernyók, esetenként kisemlősök, gyíkok, madárfiókák is megtalálhatóak.Télen kifejezetten növényevő, különösen kedveli a repce levelét. A fiókák az első két hétben rovart, ezt követően egyre több növényi táplálékot fogyasztanak.A Kárpát-medencében élő túzokpopuláció általában nem vonul. A hideg, jeges, havas telek azonban gyakran dél felé kényszerítik. Ilyenkor eljutnak Olaszországba és Albániába is. Az ilyen nagy távolságú kóborlás során gyakran jelentős veszteség éri az állományt. Az elmúlt négy évtizedben a magyar túzokállomány legfőbb veszélyeztetőjévé az élőhelyeiket felszámoló intenzív agrárgazdálkodás, az ütközésveszélyes elektromos vezetékek, a fészekragadozó rókák, vaddisznók és kóbor kutyák elszaporodása vált. Védelmének első lépése az ivararányt rendkívül kedvezőtlenül átalakító vadászat (kakasok kilövése) korlátozása, majd teljes tilalma, végül az 1970-es védetté nyilvánítás volt. Hazánkban a túzok jelenleg fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft.

Május - mezei pacsirta

Mi sem bizonyítja jobban azt, hogy a magyar népnek mennyire kedves madara a mezei pacsirta, mint Petőfi Sándor néhány sora:

„Pacsirtaszót hallok megint!

Egészen elfeledtem már.

Dalolj, tavasznak hírmondója te,

Dalolj, te kedves kis madár.”

 

A versrészletből is látszik: nagyon hamar, már február végén megjelennek nálunk az első mezei pacsirták. Országszerte előfordulnak, az egyik leggyakoribb hazai madarunk. Ezt többek között annak is köszönheti, hogy nemcsak a réteket és fátlan pusztákat szereti, hanem a mezőgazdasági területeket is. Aprócska, 16-18cm-es, karcsú termetű, szürkésbarna madár. Felsőteste csíkos, mellén a foltozás is kis csíkokat alkot. Alulról világos színű. Sötét farkának fehér szélei vannak.

A tavaszi mezőn, földeken legelőkön járva, ha folyamatos füttyögést hallunk a fejünk fölül, hamar megpillanthatjuk az egy helyben függögetve, lebegve éneklő mezei pacsirtát.

A tojó a fű közé épített, száraz fűszálakkal, zuzmóval, mohával bélelt fészekbe 4-5 tojást tojik. A kicsik két hét alatt kelnek ki, majd egy hónaposan már teljesen önállókká is válnak. Évente két-három fészekaljat is nevelnek. Főleg rovarokat, pókokat, lárvákat fogyasztanak, de ősszel és télen – amikor csapatokban délebbre költöznek – sok magot is megesznek. Védett madarak, természetvédelmi értékük 10000Ft.

 

Június - nádi sármány

A nádi sármány Európa és Ázsia területein honos.

A nádi sármány testhossza 15-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 21-28 centiméter, testtömege 16-25 gramm. A költés idején a hím feje és melle fekete, bajuszsávja és tarkója fehér. Hátoldala sötétbarna, fekete sávozással, farokcsíkja szürkés, szélső farktollai fehérek. Testalja szürkésfehér, oldalán keskeny, fekete sávokkal. Az őszi vedlés után ezt a kontrasztokban gazdag színegyüttest szürke tollszegélyek fedik el, és csupán a tél folyamán válik láthatóvá, miután a tollak szürke széle elkopott. A jelentéktelen színezetű tojó első pillantásra nehezen határozható meg, különösen, ha egyedül látjuk.

A nádi sármány fűvel benőtt mocsarak elszórtan álló bokrokkal, fűzbozótok, keskenyebb nádszegélyek lakója. Tápláléka lepkékből és hernyóikból, bogarakból, pókokból, csigákból és magvakból áll. Télen nádmag a fő tápláléka. A párzási időszakban a hím nádszálra telepedve igen szorgalmasan dalolgatja rövid strófájú énekét, míg a tojó a fészkét sármány módra öreg füvek alá, a talajra építi, többnyire szárazabb helyre, mocsaras környezetben. Fészekalja 4-6 tojásból áll.

Magyarországon rendszeres fészkelő állandó faj.

info@kelenvolgyisuli.ujbuda.hu

(1) 424 5374  Fax: 424-5373

1116 Budapest, Kecskeméti J. utca 14.